Kosár:0
Összes:0 Ft
A kosarad üres.
Hírlevél:

Interjú Dr. Erfán József onkológus osztályvezető főorvossal.

Megosztás

 

Dr. Erfán József
onkológus osztályvezető főorvos

 

Főorvos úr, foglalkozott már valaha gyógyító gombákkal?

Onkológus vagyok közel harminc éve, s talán szerénytelenség nélkül mondhatom, mára elég sokat tudok a szakterületről. A téma kapcsán mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy az alternatív kifejezés szerintem egy kissé félrevezető. Inkább javasolnám a komprehenzív medicina megnevezést. Az ugyanis, hogy busszal, vagy vonattal utazom-e a fővárosba, lehet egy alternatíva, hiszen mindkettővel célhoz érek. De a gyógyításban más a helyzet. Bizonyos szerek vagy potencionálják a daganat elleni kezelést, vagy hatástalanítják. Tudok mondani egy olyan gyógyszert, amelyiket ha grapefruittal veszik be, elveszíti a hatását. Amíg tehát molekuláris szinten bizonyos dolgokról egészen pontosan ismerjük, hogyan hatnak, addig más gyógyhatású készítményekről senki sem képes megmondani, miből is ered a nyilvánvalóan jótékony hatás. Gondoljunk csak a sokak által ismert tápszerre, az Oncomarra vagy más néven Avemarra. Vagyis bármikor nem lehet adni ezeket a készítményeket. Általában azzal szokták reklámozni a komprehenziv medicinákat, hogy csökkentik az onkológiai kezelések mellékhatását, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy milyen áron. Bizonyos típusú onkológiai eljárások mellett tehát óvakodni kell az említett szerek szedésétől, mert megváltoztatják a terápia hatékonyságát. Ezért, amikor megkerestek ezzel az újfajta gombaőrleménnyel, csak azt tudtam felajánlani, hogy folyamatos orvosi kontroll alatt fogjuk megnézni, mikor lehet ezt a szert használni. Vagyis elemzés helyett – azt ugyanis már megtették mások - próbáljuk meg irányítani. Válaszolva a kérdésére, most már érdekel és foglalkozom vele.

Összeegyeztethető a tudományos orvosi szemlélettel a mikoterápiával való foglalatoskodás?

Bármennyire is egyre többet beszélünk erről a fajta medicináról, a betegekkel ellentétben – akik napi szinten érdeklődnek az újdonságok felől – az orvosoknak még ma is csak kis százaléka vesz tudomást ezekről a valóban hasznosítható, gyógyhatású készítményekről, egyáltalán a molekuláris biológia innen szerzett eredményeiről. De mindenképpen pozitívum, hogy a bizonyítottan jó komprehenzív szereket az onkológia ma már nem utasítja el. Nézze, a szakmabeliek számara is első a beteg érdeke. A nyugati orvoslás és az említett komplementer egészségügy ma már nem élet-halál harcot folytat egymással, csak még mindig nem érti elég jól egyik a másikat, s elbeszélgetnek egymás mellett. Jómagam tehát – ha úgy tetszik – megpróbálok hidat verni a kettő közé, s igyekszem irányítani a betegeket, hogyan, mikor és mivel együtt szedjék ezt a készítményt. Amikor nagy a baj, jó esetben mindenki segíteni akar, hozza a maga csodaszerét, s nem is sejti, hogy esetleg több kárt tesz, mint amennyi hasznot hajt mindezzel. Vegyünk egy egyszerő példát: milyen a leves sótlanul? Ehetetlen. És túlsózva? Szintén. És nem a só a hibás. Meg kell tehát határoznunk egyfelől a szükséges arányokat, másfelől viszont nagyon fontos az egyénre szabott terápia. Tudnunk kell, hogy egy adott betegnek – tehát nem csak úgy általában – szüksége van-e erre a kezelésre, s ha igen, mikor. Egy létező, megvásárolható vizsgálati módszercsomag segítségével (mint pl. az Onkofile) megállapítható, hogy a gyógyszer fog-e a betegnek hatni vagy sem. A komplex onkoterápiában ma már lépésről lépésre föl kell építeni, meg kell tervezni egy kezelést, lehetőleg mindjárt a diagnózist követő időszakban. Merthogy azt is végig kell gondolnunk: mi van, ha kiújul a betegség, vagy terjedő S valahol ebben a tervben én mindenképpen szerepet szánnék ennek a gyógygomba őrleménynek.

Mennyire volt ismert az ön számára konkrétan a Pecsétviaszgomba?

Tanulmányozva a Ganoderma lucidum szakirodalmát, nyilvánvalóvá vált előttem, hogy egy általános immunrendszer erősítő szerrel van dolgunk. Bár ezzel a kifejezéssel is óvatosan bánnék, mert ha az immunrendszer mindent túlreagál, az már önmagában is panasz, más szóval, ha túlerősítünk egy biológiai struktúrát, az maga is betegséggé fajulhat. Általában ezt nevezzük allergiának. Mintegy tucat betegen tesztelve a készítményt, jelenleg azt látjuk, hogy nagyon eredményes a szer a kezelések mellékhatásainak csökkentésében, és a sokszor igen hosszú repopulációs időszak alatti megerősítésben igen jótékony szerepe van. S bár a saját gyakorlati eredményeinkből korai még messzemenő következtetéseket levonni, a nemzetközi szakirodalomban fellelhető hatástanulmányok igen meggyőzőek. Az egész onkológiai szakterület alapvető törekvése, hogy ha valamilyen beavatkozással jelentős mértékben kisebbíteni tudtunk egy daganatot, akkor szeretnénk stabilizálni (time to progression) ezt az állapotot. Ezek után mindig az a következő kérdés, mi legyen az a szer, amivel ezt az állapotot minél hosszabb ideig fenn tudjuk tartani. S joggal feltételezhető, hogy ennek a készítményeknek éppen itt lesz nagyon fontos szerepe. Tudjuk, hogy a szervezetünkben folyamatosan végbemenő sejtosztódás során számtalan rosszindulatú cellula is létrejön, mégsem leszünk betegek, mert az immunredszer egy bizonyos határig ezt kontroll alatt tudja tartani. De azon a bizonyos határon túl bekövetkezik a baj. Egy köbcentis, s egy gramm súlyú daganatban 109 sejtszám található. Egy 120 napos duplikációt alapul véve egy egyszerű matematikai képlettel ki lehet számolni, vajon mikor keletkezhetett az az első sejt, amelyet az immunrendszer már nem tudott elpusztítani. És ez fordítva is igaz. Ha egy kilós daganatot meg tudunk kisebbíteni annyira, hogy azt a rendelkezésünkre álló diagnosztikai eszközök már nem mutatják ki, akkor is vélhető, hogy sejtszinten ott van, s várhatóan ki fog újulni a betegség. Ilyenkor lehet a gyógygombának nagyon nagy szerepe. Ugyanígy egy egészséges populációról – ránézésre – képtelenség megállapítani, hogy hordozhatnak-e elfajulásra kész daganatsejtet, de bizonyos kísérőbetegségek megjelenésével, amelyek gyakran utalhatnak későbbi, rosszindulatú elfajulásokra is, javallott lehet a készítmény szedése. Én elsősorban tüdő-, gyomor és colorectalis (vastag- és vékonybél) daganatokra folytatok megfigyelést az őrleménnyel. A vér és vérképző daganatok esetében már bonyolultabb a helyzet, mert az abban lezajló folyamatok rengeteg egyéb tényezőtől is függenek. És láthatóan jó hatással van a cukorbetegség egyensúlyban tartására, ami azért nagyon fontos, mert ma már pontosan tudjuk, hogy az elhanyagolt cukorbetegség és vastagbél daganatok kéz a kézben járnak. Sejt- ill. molekuláris szinten tehát minden mindennel összefügg és ez a szer feltehetően az eredeti állapotot, az egészségesnek nevezett biológiai egyensúlyt igyekszik fenntartani. Az útnak még nagyon az elején járunk, egyelőre több a kérdés, mint a válasz, de megfelelően adagolva, és megfelelően megválasztott esetekben – betartva a szükséges ajánlásokat – szívből merem ezt a gyógygomba őrleményt ajánlani.

Elsősorban mi győzte meg főorvos urat arról, hogy komolyan is érdemes odafigyelni a készítményre?

Egy baráti kéréssel indult: nézzek már utána bizonyos visszajelzéseknek. Majd Chicagóban egy konferencián, személyesen is megtapasztalva, hogy már az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) éves kongresszusán is külön szekcióban foglalkoznak a gyógygombák, akár a Ganoderma lucidum hatásával, valamint látva a külföldön publikált kutatási eredményeket és a betegek pozitív visszajelzéseit, végképp meggyőződtem arról, hogy ezzel tényleg érdemes foglalkozni. Tehát nem egy hirtelen megvilágosodásra kell itt gondolni. Az ember figyeli az onkológia lehetséges fejlődési irányait, keresi a gyógyítás újabb és újabb lehetőségeit, begyűjti az információkat, s akkor lépésről lépésre rátalálhat egy új és jó megoldásra.

Számít arra főorvos úr, hogy bizonyos idő elteltével olyan csodálatos gyógyító tulajdonságok is kiderülnek a gyógygombákról, amilyenekre előzőleg nem is gondolt?

Csodák nincsenek, csak apró lépések vannak. Reményeink szerint ez is egy lesz az értékes, gyógyhatású készítmények között, s akinek hatni fog, annak csodagyógyszer lesz, míg másoknál esetleg kevésbé látszik hatásosnak. Univerzális gyógyszert a mai napig nem ismerünk, a daganat egy komplex betegség, s mi emberek is sokfélék vagyunk. Még a penicillin is hatástalan bizonyos bacilustörzsekre, pedig az a daganatos megbetegedésekhez képest egy primitív élősködő, amit gyakorlatilag el lehet pusztítani antibiotikummal. Abban az értelemben viszont nyugodtan beszélhetünk csodáról, hogy a penicillinnek köszönhetően hatvan éve nincs pestisjárvány, s ma már nem hal meg a tüdőgyulladásos betegeknek több mint fele, mint régen. A fertőző betegségeket – ha nem is győztük le végérvényesen – ma már kordában tudjuk tartani. Vannak gyógyszereink ellenük, s még csak nem is egyfajta gyógyszerünk, hanem sokfajta, hogy mindenkinek ki tudjuk választani a legmegfelelőbbet. Mindenesetre a mi gyógygombánkról nyugodt lelkiismerettel el lehet mondani, hogy egy széles rétegnek várhatóan nagyon jót fog tenni, mind az általános közérzet javításának terén, mind olyan módon, hogy a túlélési esélyeket nagymértékben javítja. Persze, nem hitegethetünk senkit azzal, hogy a szerrel ugyanazt lehet elérni, mint egy kemoterápiás vagy egy sugárkezeléssel. Ezeket a terápiás megoldásokat kiegészítve azonban a gombaőrlemény jótékony hatásai teljességgel igazolhatók. És ez egyáltalán nem mellékes, ugyanis megtartva a neoadjuváns beavatkozások daganatölő tulajdonságát, az elkerülhetetlen mellékhatások kivédésével a kezelés eredményességi mutatói is sokat javulnak.

Ráléphet-e ez a szer valaha a gyógyszerré válás útjára?

A gyógyszergyártás egyik fontos szabálya, hogy minden egyes szem remediumnak, minden kapszulának egy fajtán belül egyformának kell lennie, mindegy, hogy mikor gyártottam le. A gombákkal pedig az a gond, hogy mivel nincs belőlük két egyforma, a standardizálásukra sincs még egzakt gyógyszerészeti technológia. Természetesen bizonyosan dolgoznak rajta, annál is inkább, mivel ma már egy molekulát, egy vegyületet meg lehet szerkeszteni, amint egy rákos sejtet is (lásd Gibbs-féle szabadentalpia), így vizsgálva, hogyan is lehetne eliminálni. Valószínőleg 15-20 év múlva meg is fognak jelenni a gombák hatóanyagait hasznosító gyógyszerek, csak ezt a „kis” technológiai problémát kell még megoldani, hogy gyártani is lehessen. Ez ugyanis egy külön kihívás, mint ahogyan a penicillin feltalálásával sem született meg egyből az injekció, ahhoz egy másik kutatóra is szükség volt. A kapszulát például azért találták ki – bármennyire is drágábban előállítható a tablettánál –, mert az abban lévő hatóanyagnak a bélben kell oldódnia, át kell jutnia a gyomron. A kapszula egy ideig ellen tud állni a gyomorsavnak, ezért szoktuk azt mondani, hogy minden kapszulás gyógyszert jobb éhgyomorra bevenni. Amíg tehát a nagy gyógyszergyártók nem tudják reprodukálni azt, amit egy gyógyszertől általában elvárunk – pl. nem tudják belegyömöszölni a szükséges hatóanyagmennyiséget egy kapszulába –, addig nem állnak elő vele. Addig ott az őrlemény, bármennyire is kényelmesebb volna azt tabletta formájában bevenni. Persze ez nem is mindig hátrány. Többféle gyógygomba-kivonattal, és kiszereléssel találkoztam már, mégis most először látom azt megvalósulni, hogy a kereskedelmi célok összhangban vannak a valódi gyógyhatás elérését célzó legjobb minőséggel. Amikor őrleménnyel van dolgunk, ami nem is olyan gyakori, biztosabbak lehetünk benne, hogy tiszta hatóanyagot kapunk a pénzünkért. És a korrektség érdekében azt is el kell, hogy mondjuk a fogyasztóknak, hogy ami valódi, annak az értékesítése szükségszerűen szakaszos, függ a beéréstől, a megtermelt mennyiségtől. Gombából nemigen lehet ellenőrzött körülmények között, minőségi terméket, korlátlan mennyiségben előállítani. A természetből meg pláne nem lehet begyűjteni korlátlan mennyiségű, egészséges gombát. Példaként hadd említsem az ismert gyógyszert, a Taxánt. Ezt a franciák Európában a tiszafából kinyert nedvből állítják elő, de a világon nincs annyi tiszafa, amennyire szükség lenne a folyamatos készleten tartáshoz. Viszont ennek a hatóanyagát a gyógyszergyártó cégek ma már laboratóriumi körülmények között is elő állítják. A gomba esetében egyelőre még nem tartunk itt. Azt ma már szinte senki nem tagadja, hogy a természet számtalan gyógyító hatóanyagot állít elő, gondoljunk csak a fokhagymára (amelyben nagyon széles spektrumú harmadik generációs cefalosporinok találhatók), de a tudomány mindig arra törekszik, hogy ne csak tudjon a jótékony hatásról, felismerje azt, de meg is értse a molekuláris szinten zajló működési folyamatokat. A gombával kapcsolatban erről ma még nem beszélhetünk, sajnos a hatástanulmányok során éppen a „mit” és a „mennyit” nem tudjuk pontosan definiálni.

És vajon mennyibe fog kerülni?

Bármennyi is lesz az ára, nyilvánvalóan senki sem olyan gazdag, hogy bár olcsó, de silány terméket vásároljon. Valami sokszor vagy gyanúsan olcsó, s akkor nem a legmegbízhatóbb minőség, vagy gyanúsan lebutított, s akkor nem hatékony. A minőségnek természetesen a tisztesség megőrzése mellett tükröződnie kell az árban. Technológiai gondosság és fegyelem csak ily módon garantálható. Amikor beállítjuk a dozírozást, nem lehetünk tekintettel a piac éppen aktuális tűrőképességére, csakis azt a nemzetközileg meghatározott mennyiséget írhatjuk elő a szerből, ami az elvárt gyógyhatásnak megfelelő. A gyógyításban az ár – bár nem mellékes –, mindenképpen másodlagos szempont. Miközben nyilván senki nem akarja majd elérhetetlenné tenni.

Foglaljuk össze tehát: kinek és milyen mennyiségben ajánlja?

Elsősorban az egészséges és annak tűnő populációnak kellene élnie ezekkel a készítményekkel. Mi onkológusok csak örülnénk annak, ha a szer elsősorban a prevencióban kapna nagyobb szerepet és hangsúlyt, de sajnos ma Magyarországon erre jut a legkevesebb figyelem és energia. Feleannyira se veszik komolyan nálunk, mint mondjuk Amerikában. Maradjunk tehát a valóság talaján! Vagyis ezt a gyógygombát azoknak a betegeknek szoktam és merem ajánlani, akikről tudom, hogy túl vannak az onkológiai kezelésen, jól vannak, nem várható kockázat, és ez a megközelítés eddig be is jött. A kezelés okozta tünetek csökkennek és a betegek általános állapota javul: súlygyarapodás, kedély- és állapotjavulás figyelhető meg. Túlélési adatokról sajnos a vizsgálati idő rövidsége miatt nem tudok nyilatkozni. Javasolt napi mennyiség 1 (egy) esetleg 2 (kettő) gramm körüli, vagyis 3 x 1 csapott mokkás kanálnyit érdemes belőle beszedni és legalább 3 hónap, de inkább 6 hónapig tartson egy-egy kúra. Ez egy általános ajánlás, melytől szükség esetén, szakember javaslásával természetesen el lehet térni a betegség vagy probléma ismeretében. A kúrát követően sem kellene lemondani a szedésről, az kisebb megszakítást követően természetesen ismételhető.

Ellenjavallat?

A gomba termőtestében pektin is van, s ezért véralvadásgátlókat (pl. magas dózisú Syncumart) szedő betegeknek ellenjavallott. Egy kismedencei daganat például hajlamosít a véralvadás-zavarra, a gomba pedig felfüggeszti a véralvadás gátló gyógyszerek hatását, s növeli a trombózis veszélyét. Érdemes lesz megvizsgálni, hogy esetleg a termőtest melyik részében található a pektin és kifejleszteni olyan készítményt, amely nem tartalmazza azon részt vagy maradványokat. Infarktuson átesett betegeknél se javasoljuk. A mellékhatást ugyanis – amellyel ennél a készítménynél is számítani lehet – nem kezelni kell, hanem időben megelőzni.

Az interjú 2013. januárjában készült, melyet köszönünk szépen a főorvos úrnak.

Megosztás